Szóval, ezt a díjat kaptam Clarisssától, nagyon szépen köszönöm. Íme a játékszabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 "blogbarátnak".
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Akkor, a hét dolog, amit még nem tudtok rólam (illetve néhány barátom is olvassa a blogot, szóval ők valószínűleg ezeket is tudják, de hát nem lephetünk meg mindig mindenkit):
1. Egészen kicsit koromtól volt nagy vágyam, hogy lehessen egy Westie-m. Aztán 14 éves voltam, amikor lett is, attól a naptól kezdve imádom, hogy hozzánk került. Elsőben, amikor az EÁJT szigorlatomra készültem, az ebédem maradékát beszórtam a táljába, mire ő mohón rávetette magát, majd egy darabot félrenyelt, és fulladozni kezdett. Sírva rohantam le vele az állatorvoshoz, anyukám is rohant haza a munkahelyéről, majd kiderült, hogy be kell vinni az Állatorvostudományi Egyetemre, mert csak ott van endoszkóp. Hál'Istennek megoldották, bár senkinek nem kívánom azt a 1,5 órát, amit ott, akkor mi átéltünk. Ezt csak azért írtam le, mert akartam mondani, hogy korábban sohasem gondoltam, hogy egy kutyus ennyire a család tagjává tud válni. Meg az is eszembe jutott, hogy ha érte ennyire aggódom, mi lesz, amikor gyerekem lesz?!
2. Nem tudok kenyeret vágni. Jó, ez természetesen nem igaz. Szépen nem tudok kenyeret vágni, csak addig, ameddig friss és ropogós. Végül is, enni is úgy szeretem igazán, nincs ebben semmi meglepő.
3. Vannak mostoha testvéreim, és mivel nem szeretem a "mostoha" szót, mert olyan rideg, csak simán a testvéreimként emlegetem őket, ha mesélek róluk valakinek. Fiúk, és az apukájuk arab, anyukájuk magyar (ő apukám felesége), szóval elég érdekes szituációkat tud szülni, amikor említem, hogy ők a tesóim, ugyanis senki nem érti, hogy akkor én hogy vagyok kék szemű és világos hajú, meg miért más a nevünk. Aztán elmesélem, hogy mi a helyzet. Így a közvetlen környezetem ezt idővel megszokja.
4. Régen azt állítottam magamról, hogy sok barátom van. Ma már inkább azt állítom, hogy kevés barátom van, de őket viszont nem cserélném el másra, nagyon szeretem őket.
5. Ha már barátok. A régi telefonomban volt egy VIP csoport (a szüleim, a nagymamámék, Zsolti, meg 2 barátom szerepelt benne), meg egy olyan üzemmód, hogy "Csak VIP" (egy ideig éjszakai néven futott), aminél úgy volt beállítva, hogy csak a VIP csoportban szereplők hívásai csörögtek hangosan, a többi nem. Éjszaka használtam. Sajnos a mostani telefonomban ezt nem lehet beállítani.
6. Ha meg kellene neveznem egy helyet, ahová egyszer mindenképpen el szeretnék jutni, valószínűleg Mexikót választanám. Bár, nem lenne könnyű választás, mert elég sok helyen szeretnék még járni.
7. Szeretek egyetemre járni, de nekem a gimi nagyon meghatározó élmény volt, nagyon sok szép emlékem van, bár nem mennék vissza, sokszor hiányzik. A mindennapokban nem, de amikor mondjuk látom a szalagavatós vagy osztálykirándulásokon készült képeket, vagy találkozom valakivel, akiről véletlenül kiderül, hogy ő most oda jár, ahova én jártam, és nagyjából ugyanazok a tanárok tanítják, mint engem tanítottak, akkor azért egy picit elfog a nosztalgia. És bár az egyetemen is vannak olyanok, akikkel azt mondom, hogy összetartunk, a gimi mégis más volt, még akkor is, ha volt időszak, amikor éppen utáltam az egészet. Mindenből csak a szép marad meg, ugye?
Amilyen nehéznek tűnt az elején hét dolgot találni, olyan könnyen ment végül. Akiknek én továbbadom:
Majd mindjá' jelzem nekik.
A tegnapi vizsgatemető hibátlan volt.
az etr használatával új, változatos káromkodásokat tanulhatunk meg, csak mondom.
Ma a következőt hallottam: én semmit sem felejtek el, mert semmit sem jegyzek meg.
Na de, a lényeg, hogy végeztem a vizsgákkal, még tegnap vagy tegnapelőtt. Rossz, mert miután meglett a polgári perjog (dec.17) meg a közig eljárás is (jan.6), egy kicsit elvesztettem az érdeklődésemet a vizsgaidőszak iránt, tanultam a többire is, meg minden, de a nehezén túl voltam, és ilyenkor a könnyűek már nem nagyon tudnak lázba hozni. Utálom amúgy, hogy csak most végeztem, tök szarul sikerült felvenni a vizsgákat, az eredeti terveim szerint 11-én lett volna az utolsó, így meg nem, pedig mindig megpörgetem a dolgot. Na, nem rinyálok, vége van.
Zsolti tesója hétvégén megy vissza Maastrichtba, úgyhogy remélem még előtte bulizunk egy jót (az elmúlt két hétvégén csak kártyáztunk meg dumáltunk, mert ocsmány vizsgaidőszak volt, ld. előző bekezdés). Voltunk a Pasta Dost-ban, ami olyan all you can eat rendszerű étterem, mint mondjuk a Trófea vagy a Mongol. A nevével ellentétben egy szem tészta nem volt, plusz szerintem egy kicsit kicsi a választék a másik két étteremhez képest, de nem volt rossz, plusz nagyon nagy előny, hogy a rövid ital is benne van az árban.
Továbbá, az elmúlt 1 hétben 2 barátnőm jelentette be, hogy összeköltözik a párjával, és örülök nekik. Vagyis az egyiknek feltétlenül, mert a csajnak sikerült megszelidítenie, hogy úgy mondjam, kezes bárányt csinálnia egy olyan pasiból, aki kb. végigkefélte az egyetemet (ameddig még odajárt), és azért ez nem kis teljesítmény (mármint a csajé, bár jobban belegondolva a pasié sem), elhihetitek. A másik meg egészen érdekes, szerintem hülyeséget csinál vele, mert nem szereti igazán szerintem, és én nem vagyok benne biztos, hogy meg kell lépni egy ilyen lépést így, persze ehhez nyilván semmi közöm, de hát azért van a blog, hogy leírjam, amit gondolok, különben is, mostanában olyan kevésszer teszem ezt meg basszus, hogy most muszáj.
Ja, a harmadik barátnőmmel meg közölte a pasija, hogy azért tart még fényképet a volt barátnőjéről, mert ő élete szerelme, és kár, hogy már nincsenek együtt, mert biztos feleségül venné. Ja mondom, oké. Mondjuk nálam egy ilyen mondásért 100 %, hogy repült volna.
Na, most megyek, pedig még lenne mit írnom, de hazaért Zsolti, és történt ma olyan dolog, ami miatt ki kell dühöngenem magam neki, és ha nem kezdek neki most azonnal, akkor nem végzek vele a Jóban rosszban-ig (igen, nézem ezt a szennyet, de erről majd máskor).
nem azért, de szerintem ez egy olyan szép része a Btk-nak (vastaggal kiemelve amit különösen szeretek):
Emberkereskedelem
175/B. § (1) Aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatásként átad, vagy átvesz, más személyért elcserél, úgyszintén, aki ennek érdekében toboroz, mást szállít, elszállásol, elrejt, másnak megszerez, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére,
c) munkavégzés céljából,
d) fajtalanság vagy közösülés céljából,
e) emberi test tiltott felhasználása céljából,
f) bűnszövetségben vagy
g) üzletszerűen
követik el.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, vagy
b) a (2) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott célból
1. erőszakkal vagy fenyegetéssel,
2. megtévesztéssel,
3. a sértett sanyargatásával
követik el.
(4) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) a (2) bekezdés a)-b) pontjában, vagy a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott személy sérelmére, a (2) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott célból, illetve a (3) bekezdés b) pontja 1-3. alpontjában meghatározott módon, vagy
b) tiltott pornográf felvétel készítése céljából
követik el.
(5) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére
a) a (2) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott célból,
b) a (3) bekezdés b) pontja 1-3. alpontjában meghatározott módon, vagy
c) tiltott pornográf felvétel készítése céljából
követik el.
(6) Aki emberkereskedelemre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
tulajdonképpen most éppen marhára ki vagyok akadva a bkv-n. ezen a héten vettem bérletet, mert naivan hittem benne, hogy csak egy napot sztrájkolnak, mint ahogy eredetileg is szó volt róla.
ez még mondjuk a kisebbik baj, de holnap 8-ra megyek vizsgázni*, és egyelőre nem látom át, hogy hogy fogok bemenni. a hogy még csak-csak megvan, de nem nagyon van kedvem 6-kor indulni. kurvaélet.
* nem is mondtam, átmentem közig eljárásból, basszus, pár nap tanulással 3-ast írtam, mert egész év közben azt tanultam. meg megvan az ekp is.
Nem tudom, hogy a fáradtság, vagy a körülöttem és velem történő sok esemény, vagy mi az oka, de ez a hét azt hiszem nyerne az egy hétre jutó bénázások tekintetében. (Ó, Te jó ég, még nincs vége, remélem nem öntök magamra valamit este az étteremben - most elképzeltem minden lehetséges ételt a ruhámon, pedig nem ismerem az étterem étlapját-, azt hiszem sötét színűt veszek.)
Az egész úgy kezdődött, hogy majdnem rossz napon mentem el vizsgázni, azt hittem 6-án van a vizsga, mindenkinek úgy mondtam, a naptáramba is úgy írtam, fel is készültem, 5-én este meg meg akartam nézni, hogy melyik teremben lesz, ahol láttam, hogy nincs még lezárva a vizsgajelentkezés, és hogy igazából 7-én. ez annyira nem is lett volna ciki, ha 5-én nem szólok az évfolyamtársamnak (aki persze következetesen 7-ét emlegetett időpontként), hogy nehogy 7-én menjen, mert a vizsga 6-án van.
Aztán, levelezek egy nővel az utazási irodától, akinek egy egészen érdekes vezetékneve van, elsőre nehéz kiolvasni. Amikor először írtam neki levelet, akkor nyilván elrontottam egy betűt benne, de volt olyan udvarias, hogy nem vetette a szememre. Aztán, amikor másodszor írtam neki, annyira odafigyeltem, hogy ne rontsam el a vezetéknevét, hogy akkor meg a keresztnevét rontottam el, de nem ám egy betűt, hanem konkrétan A nevét (Viktória helyett Veronikát írtam), de ezért sem szólt.
Most már komolyan ott tartok, hogy ahhoz, hogy ne érezzem totál szarul magam, el kell képzelnem egy sokkal cikibb helyzetet, és örülni, hogy nem az van, hanem csak ez.
Ja, amikor válaszolt a második levélre egy kicsit azt vártam, hogy a megszólításban majd Emesét ír, vagy valami.
Egyébként van magyarázatom a dologra. Az egyik dédnagymamám szlovák volt, vagyis szlovákiai magyar, és egészen hasonló volt a vezetékneve, és ő Veronika volt, nem tudom, hogy miért volt ez bennem annyira, apával kb. 8 éve foglalkoztunk a családfával, weird.
Ha már említettem az utazási irodát, lefoglaltuk az utat, tudom, elég korainak hangzik, de előfoglalási akció volt, plusz állítólag tavaly is korán elfogytak a jó helyek. majd alkalomadtán elmondom, hova megyünk. ;)
2009-ben lett új, saját lakásom, meg munkahelyem. Meg volt sok buli, nevetés. Pihenés már nem annyira sok, úgyhogy ha lehet, akkor leginkább ezzel szeretném kiegészíteni a tavalyi évet, meg a kinézett nyaralással, egyébként minden jó volt.
Mindenkinek boldog, egészségben, örömben és sikerekben gazdag 2010-et kívánok!
annak azért megvan a maga bája, amikor az ember ünnephez nem méltó módon káromkodik, mert a sz*****ott karácsonyfát be kell valahogy faragni a talpba.
nem bírtam megállni Zuna Zoom új sablonját - szerelem első látásra. most megyek, jelenésem van a konyhában, emlékeztetőül, csak, hogy eszembe jusson, hogy miről szeretnék írni: vaniliás cukor.
csináltam saját karácsonyi tálat. vettem egy teljesen átlátszó tálat, meg a hobbiboltban díszeket (oké, valójában a díszekhez vettem a tálat), kidíszítettem, nagyon klassz lett. azt hiszem a szaloncukrokat fogjuk bele tenni. amúgy szerintem jól állunk, már csak csomagolni kell az ajándékokat, meg fát venni. meg feldíszíteni. meg sütit sütni. baszki, nem is állunk jól.
na jó, azért az már egy szint, amikor a blogom a saját kommentjeimet is a spamekhez teszi. még jó, hogy a bejegyzéseimet nem.